U14-es csapatunkat betegséghullám tizedelte, néhányan nem teljesen egészségesen is vállalni tudták a játékot.

Az első Szeged elleni meccsünkön nem jégkorongoztunk jól, azonban a végeredmény nem tükrözi a valóságot, megvoltak a helyzeteink amiket sorra kihagytunk, nem találtuk a góllövő ütőinket, emellett a védekezésünk sem volt kompakt.

A Lizards ellen azt kértem tőlük meccs előtt, hogy felejtsük el azonnal az előző rossz szériát és maroknyian műveljünk csodát, csapatként. Azt gondolom, hogy ez teljes mértékben megvalósult, a végeredmény ellenére számomra az év meccsét játszottuk, talán még sosem voltunk ennyire egységesek. Gyakorlatilag végig partiban voltunk 3-1 után elképesztő energiákat mozgatva jöttünk vissza X-re, jól működtek azok a dolgok amiket megbeszéltünk, öröm volt nézni a küzdeni akarást, ahogyan egymást tolták előre és bíztatták a srácok. 5-3-nál ki kellett kérnem az időt, nyilván meg kellett próbálnunk lehozott kapussal, kimaradt két ajtó-ablak helyzet, aztán találtak egy távoli üres kapus gól, ez része a jégkorongnak.

Rendkívül büszke vagyok a srácokra azt érzem, hogy sikerült átlépni a saját árnyékunkat, ezt a magas lécet szeretnék megugrani a 23-as évben!